Tudom fejből az angol telefonszámomat!

Ez a hét híre. Továbbá az, hogy a Bluemobile úgy tűnik, hogy már a második hibás sim kártyát küldte ki nekem, úgyhogy magyar számom továbbra sincs. Tanácsom az életre: soha ne kezdjetek a Bluemobile-lal. További tanácsom: olvassátok el mit kértek ebédre, mert ha csak ránézésre böktök, akkor egy nagy kupac főtt hagyma lephet meg titeket.
A bejegyzést kulturáltabb formában pedig majd holnap (izé, ma) folytatom, ugyanis véletlenül hajnali fél négy lett a nagy esszéírás közepette. Ráadásul a tervezett 1500 szó helyett valahogy 2000 sikeredett. Még szerencse, hogy a mindig precíz és professzionális tanszék oldalszámban adta meg a kívánt terjedelmet, így majd most véletlenül elfelejtem átállítani 1,5-re a sorközt. (No nem mintha valaha is tájékoztattak volna a sztenderd formai követelményekről: eddigi tapasztalataim szerint én lehetek az egyetlen elsőéves, aki tisztában van a "Times New Roman, 12-es betűméret, 1,5-ös sorköz, 2,5-ös margók" szent kombinációjával.)
Tehát holnap ugyanitt, felszabadultan, feladat nélkül, a mondatalkotástól való iszonytól álmomban remélhetőleg megszabadulva!

Nos, holnap van, enyhe alváshiány és erős felszabadultság. Persze halványan már frusztrál, hogy jövő szombaton szerintem két határidőm is lesz, de még csak halványan. Közben megrázóan hosszú idő óta először kiszabadultam a szobám-könyvtár-előadóterem Bermuda-háromszögből, és voltam a városban, úgyhogy lesznek a bejegyzéseben random elszórt képek, hurrá.

Megtaláltam az első (!) logikusan működő csapot, ahol összefolyik a hideg és a meleg vízsugár.

Egyetem

Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy Cambridge-ben biztos csak csalódni lehet, mert mindenki olyan hihetetlen magas elvárásokkal rendelkezik. Ez valamelyest igaz. Nagyjából az az érzésem jelenleg, mint a Fazekasban volt: vannak fantasztikus részei, remek oktatók, sok minden ami azt mondatja velem, hogy igen, megéri, ezt a színvonalat nem lehet minden második sarkon megkapni. Közben viszont azért vannak olyan oktatók is, akiket nem értem hogy engedtek ide pontosan, ha ez elvileg egy világelső hely. De egyelőre még nem olyan súlyos a helyzet, mint a Fazekasban volt, csak itt is van, aki/ami jobb, meg rosszabb. Viszont itt is igaz az, ami a világon mindenhol, hogy az ember érdeklődését nagyban formálja az, hogy melyik oktató néz ki tanít a legjobban.

Amire ezen a héten konkrétan tudok panaszkodni tanulási szempontból az az, hogy volt egy borzasztó esszétémánk (amit az éjjel fejeztem be). Pontosabban három, és azokból kellett választani. Olvasmánylistát pedig nem kaptunk hozzá, mert végül is már megint valami olyanról kell hosszan megnyilatkozni, amiről nem tanultunk, miért is adnának legalább írásos segédanyagot hozzá. Szóval gondolván, hogy ez itt az egyéni oktatói figyelemről híres egyetem, bátorkodtam megkérdezni a szupervizort kedden, hogy tudna-e azért valamilyen könyveket ajánlani. Azt mondta természetesen, bár fogalmam sincs még mi a téma (ez végül is csak azért jó mert ő a szupervizor ÉS az előadó), de írjak neki emailt. Írtam. Azt a választ kaptam, hogy "hahaha, megnéztem, nincs olvasmánylista, akkor én sem adok, muhaha, szerintem tanulságos lesz így megcsinálni, bocsika, hihihi". Jó, lehet, hogy nem szó szerint ezt írta a 60 éves hölgy, de majdnem.

A problémát egyébként végül úgy oldottuk meg, hogy a harmadéves Newnhames nyelvész lány átküldte a saját azonos című esszéjét, amit két éve írt. Ugyan egyrészt csúnya dolog lett volna teljes részeket átemelni belőle, meg igazából nem is volt olyan kiemelkedően jó, legalább lett valami ötletünk arra vonatkozóan, hogy mégis mi a manóról kéne itt beszélni. Mindez egyébként pénteken zajlott, amikor is elmentünk az academic tea nevű eseményre, ami azt jelenti, hogy minden hét pénteken este nyolckor zajlik a butteryben, és egy nagy college szintű közös tanulást jelent, sok teával és keksszel. Remélem mindenki el tudja képzelni mennyire hatékony is az a tanulás, ha több tíz lány több kiló keksz köré gyűlik péntek este. De társasági eseménynek mindenképp nagyon jó volt.

Az Emmanuel College és a híres kacsái!

Az Emmanueles diákok fő büszkeségei még egyszer, közelebbről. Egészen egzotikusak. (janem)

Ami egyébként egészen megdöbbentő az az, hogy egy csomó dolognak túl vagyunk a felén. Mármint pl. Francis Nolan előadásainak már a kétharmadán is. Vagyis minden fonetika tanulmányaimnak a kétharmadán. A mondattannak már majdnem a felén. Ez azért van, mert minden tantárgyunk két-három részből áll, és értelemszerűen a második termben már teljesen más dolgokat fogunk más emberektől tanulni ugyanazon a tárgyon belül. A következő két évben pedig semmit nem kötelező felvenni (mármint valamiket kötelező, de nem mondják meg, hogy mit), tehát ha akarom, akkor a teljes nyelvész pályafutásom (:D) összes fonetikáját le fogom tudni két héten belül. Ijesztő, hogy ráírják majd a diplománkra, hogy Linguistics (Slusszpoén: amúgy nem írják rá, csak azt, hogy Cambridge. Az mellékes, hogy akkor most orvos lettem, vagy jogász.), miközben igazából csak 6 előadásnyi fonetikát tanultunk. Persze logikusan következik az egész a rövid termökből, de azért furcsa volt most belegondolni.

Vannak, akik kérdezték, hogy mikről is írok esszéket, úgyhogy megosztom akkor most a nyelvváltozatok témát, amit most fejeztem be, illetve a fonetikát, amit szombatig kell. Szintaxisból fákat rajzolunk, meg logikai feladatokat oldunk meg gyakorlatilag, meg főleg írás nélkül gondolkodunk sokat, de fákat majd akkor mutatok, ha épp nem lesznek más fotók egy bejegyzésben.

Do all dialects of English share the same underlying linguistic system? Assess the extent to which differences between different varieties of English are structural. (ezt éltem már túl sikeresen, bár a mondanivalóm minőségéről nem nyilatkoznék)

 “The prosodic resources available to languages are rich, but relatively unimportant  for communication.” Discuss. (Tipikus cambridge-i esszé típus. Elvontnak tűnő mondat, majd a végére odaírva, hogy discuss. Egyébként szerintem ez most konkrétan izgalmas.)

Nem egyetem (élet, haha)

Kedden voltunk a szokásos (vagy legalábbis azzá váló) pub kvízen, éééés nyertünk. No nem a konkrét kérdésekben, bár ott is másodikok lettünk, hanem a legkreatívabb csapatnév kategóriában. Mi voltunk ugyanis "Monte Kvíztó grófjai", és kaptuk egy hatalmas adag Malteserst. Nem tudom olyan miért nincs otthon, de nagyon finom. Kicsit emlékeztet a KitKatre, de golyó alakú, és jobb. Ja, igen, hiszen nyilván valami édességről van szó, mi más fontos lehet még az életben.

Életlen kép a csapatról és a Maltesers dobozról

Szerdán úgy volt, hogy a magyar societyvel megyek a Pembroke-ba formal hallra, és nagyon-nagyon vártam is, meg készültem is rá. Aztán mikor megjelentem este hétkor koktélruhában-talárban a Pembroke-ban kiderült, hogy többek mindenféle adminisztrációs bakijai miatt ugyan én befizettem a jegy árát, de a végleges vendéglistára nem kerültem rá. Bevallom azért nekem is volt szerepem a dolog elszúrásában. Szóval a főszervező lovagias felajánlását (konkrétan azt, hogy átadja nekem a helyét) visszautasítva kihagytam a dolgot. De sebaj, lesz még formal hall az életben bőven, legközelebb konkrétan jövő csütörtökön, mikor az egyik Newnhames lány születésnapját ünnepeljük.

Csütörtökön Halloween volt, úgyhogy beöltöztem Playboy nyuszinak, és elmentem bulizni, és nem is emlékszem az este felére elmentem a Unionbe megnézni a debate-et (sokan vettek valamiféle jelmezt amúgy, és mentek el bulizni, a Halloween itt tényleg a szórakozásról szól). A fő debate arról szólt, hogy bent maradjon-e az EU-ban az Egyesült Királyság. Ja, nyilván nem hagytam volna ki holmi szórakozóhelyekért. Nagyon jó volt egyébként, érdekes látni, hogy mi motiválja az itteni EU szkeptikusokat ahhoz képest, ami az otthoniakat. A legtöbben egyébként nagyon visszafogottak voltak, egyedül a UKIP (UK Independence Party, egy függetlenedést szorgalmazó párt, akik nem mellesleg nem vetik meg a jobboldali populizmust) politikusa mondta ki, hogy "a brit pénz menjen a brit embereknek, fuj bevándorlók". De szerencsére őt azért ha nem is konkrétan kinevette, de legalábbis megvetően kimosolyogta a közönség. Ennyivel jobb a brit társadalom, mint a magyar - mondhatnám, ha nem tudnám, hogy azért a cambridge-i diákság valószínűleg nem az átlagos közeg a szélsőséges pártokra való fogékonyság szempontjából.

A fő debate előtt volt emergency debate, ahol hagyományosan a diákok vitáznak valamiről. Ezen a héten egészen konkrétan arról, hogy tanítsunk-e minden gyereknek túlélési készségeket zombi apokalipszis esetére (éljen Halloween!). Röviden: zseniális volt. Az ellenzék egy kifejezetten logikus érvelést vezetett elő arról, hogy a gyerekek ugyan cuki, de ha a zombik átveszik az uralmat, és a társadalom újjáépítése lesz a cél, akkor jobban járunk, ha egyszerűen feláldozzuk a gyerekeket. Volt ezen túlmenően még frappáns (és tiszteletlen és ejnye) beszólás egy professzornak is, illetve valaki megállapította, hogy azért jó, ha a gyerekek életben maradnak, mert akkor dolgozhatnak majd olyan remek cégeknek, mint a Deloitte. (A Union fő szponzora a Deloitte, és ezen a héten a terem felében az ő alkalmazottjaik ültek. A diákság jobban értékelte a poént, mint ők.)

Egyébként pedig vásárolok. Még az első bejegyzések egyikében említettem, hogy azért jó, hogy Cambridge-be jöttem egyetemre, mert így végre lesz funkciója az évek során felhalmozott sok elegáns ruhámnak. Nos, azzal nem számoltam, hogy majd itt is folyton csak elegáns ruhákat akarok majd vásárolni. De hát ha egyszer szép, és olcsó, és hű de nagyon megérdemlem (pontosan nem tudom egyébként, hogy miért érdemlem meg, de biztos így van). Volt továbbá ma egy vintage (ezt magyarosítjuk vintidzsre? vagy vintázsra?) ruhavásár az Emmanuelben (ezért találkoztam a kacsákkal), ahol meg pláne olcsók voltak a dolgok. Szóval igen, ezúton üzenem az egyetemnek, hogy a tanulmányaimat nagy mértékben elősegítő dolgokra költöm ám a pénzt, amit adnak. Most pedig jöjjenek a további "te jó ég, ez egy város, és még szép is, miért tanulok én folyton a szobámban" képek.

Az Emmanuel fő udvara

És még egyszer. Vegyük észre, hogy ilyen szép az idő novemberben (kabát sem kell!), míg otthon úgy tudom ocsmány.

A Trinity Hall hídja és könyvtára a Clare College hídjáról. Balra a Clare kertjei.

A King's a Clare hídjáról

Ez a UL, vagyis az egyetemi könyvtár. Ja, nem kiemelkedően szép. Ez az egyetlen, amiben Oxford sajnos tényleg jobb, nekik szép a könyvtáruk.

Ilyen oszlopok vannak előtte. Félreértés ne essék, bent még sosem jártam.

Ui.: A héten dobtam ki a még otthonról idecsempészett Naturaqua vizes üvegemet, és vettem egy újat. Sic transit gloria mundi.